TISZATARJÁN neve is mutatja, hogy ősmagyar község. A Tarján törzsről kapta nevét és előnévként – amit sokáig külön is írtak – a Tisza folyó nevét. Így lett Tiszatarján. Régi feljegyzések Thysza Tharján, Tyzataryan, Thysa Taryan, Tyza Tarian elnevezést mutatnak.
A falu nevének első említése az 1214-es Varadi Regestrumból származik, akkor még Tarian formában. A XII-XIV. században Guthkeled nemzetség birtoka, ezt IV. (Kun) László 1280. december 29-én kelt okleveléből tudjuk. A Guthkeled család ezután is többször birtokai közé sorolhatta Tiszatarjánt. A XV. században Doby László lett településünk birtokosa. A következő évszázadban Tokaj várának tartozékává válik.
A török hódoltság időszakában nem fizet adót, ami miatt a törökök háromszor égették fel. 1544. augusztusában a lángok martalékává vált a falu. 1546-ban ismét elpusztítják, amiért adóelengedésben részesült. Sajnos ezzel sem ért véget a település hánytatott sorsa, a török 1596 tavaszán ismét elpusztítja, 43 lakosát pedig rabságba hurcolja.
Ezek után birtokosai számtalanszor váltakoztak, de a falu nyugalmát nemcsak ez zavarta, hanem a Tisza áradásai és a rosszul fizetett, elégedetlenkedő diósgyőri és ónodi katonák garázdálkodása is. A XVII. században Thurzó György, majd Bethlen Gábor, aztán özvegye Braudenburgi Katalin lett a község birtokosa. A XVIII. századtól az említett tokaji koronauradalom, majd Diósgyőr tartozéka. Később II. Rákóczi Ferenc uralta a falut.  A kurucok leverése után egy ideig a tarcali, azután a diósgyőri dominiumhoz csatolták. 1823-ban Tiszatarján mezővárosi rangot kapott, köszönhetően földesurának, Báró Eötvös Ignácnak, ebben az időszakban 3 vásárt tarthatott évente. 1879-től a Dégenfeld grófok és utódaik bírták a községet. Károlyi Tiborné lánya, Károlyi Ella férje nevén gróf Almássy Dénesné volt az utolsó birtokosa a falunak.
Az 1886-1890 között nagyközség, majd 1890-től kisközséggel egy közjegyzőséggé lett alakítva. A XIX. században Báró Eötvös József egy kúriát tartott fenn a faluban, ahová gyakran visszajárt. Ezt a kúriát lakja ma a polgármesteri hivatal. Eötvös József emlékét őrzi az Önkormányzat épületén elhelyezett tábla is, melyen ez áll:

Bizonyítják nékünk régi dicső holtak,
Hogy e kis nemzetnek nagy fiai voltak,
És ennek a nemes múlt időknek fénye
Lehet csak jövőnknek záloga, reménye.
E vén gesztenyefa mind ezekről beszél.
Eltűnt nemzedékek emlékéről mesél.
Azt mondja, azt súgja lombos koronája:
Valaha én voltam: Eötvös József fája.
Mert ahol ma lakik a falu jegyzője
Itt élt, itt dolgozott nagyszerű szerzője.

A Tisza-szabályozáskor a település mentén mintegy 2,6 km-t metszettek le a folyóból, ami 2,2 kilométeres rövidülést jelentett. Az 1914-18-as világháborúban településünkről 246 katona vett részt, ebből 42 hősi halált halt. A családtagok és a község a falu központjában emlékművet állíttatott fel az elesett hősöknek 1935-ben, melyet Siklódí Lőrinc budapesti szobrászművész készített. Tiszatarján jelentősége a század közepén megnövekedett, melyet országos szintű vásártartásai is bizonyítanak. Egykor Mezőcsát és a mai Tiszaújváros nagy felvevőpiaca volt a tarjáni termékeknek, zöldségen, gyümölcsön kívül kosarakat, cirokseprőt, zsákokat árusítottak. Jelentős volt a halászat, állattartás, majd egyre többen helyezkedtek el az iparban.